Bakonyi Ház - Veszprém
Bakonyi Ház - Veszprém
Állományvédelmi felújítás miatt a Bakonyi Ház nem látogatható!
A Laczkó Dezső Múzeum mellett szokatlan épület tűnik szembe: egy tornácos parasztház a város szívében. Ez a Bakonyi Ház, a Dunántúl legkorábbi szabadtéri néprajzi múzeuma, mely az idei évben a régi értékeit megőrizve, új modern élménykínálattal gazdagodott.
A ház környéke ma etnobotanikai oktatókert, amely a Bakony és Balaton-felvidék jellegzetes, egykor paraszti kultúrában is fontos szerepet játszó növényeiből ad válogatást. A kertben láthatók a parasztkertek jellegzetes növényei, köztük a ma már különlegességnek számító nagyfejű dáliát és egy ősi tulipánfajtát, a Clusius tulipánt is. Emellett helyet kaptak termesztett zöldségnövények és az erdőben-mezőn gyűjtögetett fajok is, köztük táplálkozást és gyógyítást egyaránt szolgáló növények, mint például a berkenye vagy a vadsóska. A tornácról elsőként a Bakonyi Ház konyhájába lép a látogató, amely egyben az épület fűtési rendszerének központja. A konyha közepét a hatalmas kenyérsütő és a kisebb kalács- és hússütő kemence foglalja el. A konyhában a 19. század végi háztartás tárgyi eszközeit tekintheti meg a látogató: az égő fahasábok megtámasztását szolgáló
tűzikutyától kezdve a lakodalmi főzőfazekakon keresztül egészen a kenyérsütés eszközkészletéig.
A lakószoba berendezési tárgyai egy református kisnemesi család életvilágát idézik. Vidékünkre jellemző a színes, „parasztos” stílusú bútorok hiánya, a nemesi mintákat követő faragott székek, szekrények túlsúlya. A házban folyó élet megismerését, az egyes – ma már nem ismert – tárgyak szerepének megértését kép-, fény- és hangeffektekkel gazdagított hangzó tárlatvezetés szolgálja.
Időtlen idők?! Kamarakiállítás
A népi kultúrát hajlamosak vagyunk időtlennek, ősinek, öröktől fogva létezőnek látni. Kiállításunk ezt a képet kívánja árnyalni, néhány úgynevezett „évszámos” tárgy bemutatásával. A kiállításban felvetett kérdések a történeti időben megragadható és magát meghatározó népi kultúra sokarcúságára irányítják a figyelmet. Vajon miért és hogyan lépnek be az „időtlen” népi kultúra tárgyai a történelmi időbe? Miért nyit a tárgy készítője egy újabb „kommunikációs csatornát” az évszám feltüntetésével, kiegészítve a tárgy azon üzeneteit, amelyeket a funkció és a díszítés képvisel? Milyen lenyomatot hagynak a paraszti kultúráról az 1630-ban, 1791-ben vagy 1825-ben készített tárgyak? Hol ér össze a népi kultúra sajátos idősűrítménye az elit, illetve polgári tárgyi kultúrával? Hogyan lépik át egymás kulturális határait ezek a tárgyak? Népi tárgy-e az 1819-ben hímzett mintakendő vagy az 1904-ben Laczkó Dezsőnek készített boroskorsó? tovább >
A Laczkó Dezső Múzeum mellett szokatlan épület tűnik szembe: egy tornácos parasztház a város szívében. Ez a Bakonyi Ház, a Dunántúl legkorábbi szabadtéri néprajzi múzeuma, mely az idei évben a régi értékeit megőrizve, új modern élménykínálattal gazdagodott.
A ház környéke ma etnobotanikai oktatókert, amely a Bakony és Balaton-felvidék jellegzetes, egykor paraszti kultúrában is fontos szerepet játszó növényeiből ad válogatást. A kertben láthatók a parasztkertek jellegzetes növényei, köztük a ma már különlegességnek számító nagyfejű dáliát és egy ősi tulipánfajtát, a Clusius tulipánt is. Emellett helyet kaptak termesztett zöldségnövények és az erdőben-mezőn gyűjtögetett fajok is, köztük táplálkozást és gyógyítást egyaránt szolgáló növények, mint például a berkenye vagy a vadsóska. A tornácról elsőként a Bakonyi Ház konyhájába lép a látogató, amely egyben az épület fűtési rendszerének központja. A konyha közepét a hatalmas kenyérsütő és a kisebb kalács- és hússütő kemence foglalja el. A konyhában a 19. század végi háztartás tárgyi eszközeit tekintheti meg a látogató: az égő fahasábok megtámasztását szolgáló
tűzikutyától kezdve a lakodalmi főzőfazekakon keresztül egészen a kenyérsütés eszközkészletéig.
A lakószoba berendezési tárgyai egy református kisnemesi család életvilágát idézik. Vidékünkre jellemző a színes, „parasztos” stílusú bútorok hiánya, a nemesi mintákat követő faragott székek, szekrények túlsúlya. A házban folyó élet megismerését, az egyes – ma már nem ismert – tárgyak szerepének megértését kép-, fény- és hangeffektekkel gazdagított hangzó tárlatvezetés szolgálja.
Időtlen idők?! Kamarakiállítás
A népi kultúrát hajlamosak vagyunk időtlennek, ősinek, öröktől fogva létezőnek látni. Kiállításunk ezt a képet kívánja árnyalni, néhány úgynevezett „évszámos” tárgy bemutatásával. A kiállításban felvetett kérdések a történeti időben megragadható és magát meghatározó népi kultúra sokarcúságára irányítják a figyelmet. Vajon miért és hogyan lépnek be az „időtlen” népi kultúra tárgyai a történelmi időbe? Miért nyit a tárgy készítője egy újabb „kommunikációs csatornát” az évszám feltüntetésével, kiegészítve a tárgy azon üzeneteit, amelyeket a funkció és a díszítés képvisel? Milyen lenyomatot hagynak a paraszti kultúráról az 1630-ban, 1791-ben vagy 1825-ben készített tárgyak? Hol ér össze a népi kultúra sajátos idősűrítménye az elit, illetve polgári tárgyi kultúrával? Hogyan lépik át egymás kulturális határait ezek a tárgyak? Népi tárgy-e az 1819-ben hímzett mintakendő vagy az 1904-ben Laczkó Dezsőnek készített boroskorsó? tovább >
